A nyeregszék egyedülálló pozíciója a testtartás támogatása terén a szerkezeti kialakításának az emberi anatómiával és biomechanikával való mély integrációjából fakad. Alapelve abban rejlik, hogy rekonstruálja a medencére és az alsó végtagokra ható erőeloszlást egy nyereg-formájú ívelt felületen keresztül, irányítva a gerincet, hogy megőrizze természetes görbületét, ezáltal csökkentve a statikus terhelést és a hosszan tartó ülés okozta testtartási egyensúlyhiányt.
Morfológiai szempontból a nyeregszék elhagyja a hagyományos székek vízszintes ülőfelületét, nyereg{0}}alakú kontúrt vesz fel, enyhén homorú középponttal és megemelt oldalakkal. Ez a kialakítás szimulálja a nyereg és a test közötti illeszkedést lovaglás közben, lehetővé téve, hogy a medence viszonylag semleges helyzetben legyen -nem befolyásolja a vérkeringést az ágyékra gyakorolt nyomás miatt az ülés elülső szélétől, és nem okoz hátsó medenceferdülést vagy rendellenes ágyéki görbületet a túlságosan lapos ülés miatt. Amikor a felhasználó terpeszben ül, az ülőgumók mindkét oldalon érintkeznek a nyereg felületének legmagasabb pontjaival, a combcsont természetesen lóg, a csípőízület enyhén elrabolt és kívülről elforgatott állapotban van. Ez a szög lehetővé teszi a gluteus maximus mérsékelt nyújtását, miközben csökkenti a passzív feszültséget a mély izomcsoportokban, például a piriformis izomban, így több hely marad a kismedencei szervek számára, és segít fenntartani az akadálytalan vénás visszaáramlást az alsó végtagokból.
A gerinc biomechanikai szempontból a nyeregszék nyereg{0}}formájú szerkezete közvetve támogatja az ágyéki gerincet, hogy fenntartsa a fiziológiás lordózist azáltal, hogy korlátozza a medence hátsó dőlésének hajlamát. A hagyományos székek vízszintes ülőfelülete könnyen előidézi a hátsó medence megcsúszását, kompenzációs redukciót vagy akár fordított ágyéki lordózist, valamint növeli a hátsó csigolyaközi porckorongokra nehezedő nyomást; míg a nyereg felületének ívelt alátámasztása stabilizálja a medencealakot, lehetővé téve a törzs súlyának természetes átvitelét a gerinc mentén. A hasizmoknak és az erector spinae izmoknak nincs szükségük folyamatos erőkifejtésre a testtartás fenntartásához, ezáltal csökken az izomfáradtság és a krónikus megerőltetés kockázata. Ezenkívül a nyeregülés mindkét oldalán található aszimmetrikus támaszték arra kényszeríti a felhasználókat, hogy finom testtartási beállításokat hajtsanak végre a törzsizmok segítségével. Ez a dinamikus stabilizáló mechanizmus aktiválja a mély stabilizáló izmokat, mint például a haránt hasizom és a multifidus, javítva a törzs irányítását és megakadályozva, hogy egyetlen izomcsoport túlkompenzálja.
Az alsó végtagok biomechanikáját tekintve a nyeregszék terpeszben fekvő testtartása a térdízületet kissé lejjebb helyezi a csípőízületnél, a comb és a törzs közötti szög közel a funkcionális helyzethez. Ezzel elkerülhető a térd elhúzódó hajlítása miatt a patellofemoralis ízületre nehezedő megnövekedett nyomás, és csökken a combizom megrövidülésének kockázata. A kiegyensúlyozott súlyeloszlás mindkét alsó végtagon javítja a medence szimmetriáját is, megelőzve a gerincferdülést, amelyet az egyik oldali túlsúly{2}} okoz.
Összefoglalva, a nyeregszék alapelve a medence, a gerinc és az alsó végtagok közötti szinergikus kapcsolat rekonstrukciója biomimetikus tervezés és biomechanikai irányítás révén, átalakítva a passzív, súlyt viselő hagyományos ülőhelyzetet aktív, stabil és dinamikus egyensúlygá, így hatékonyan támogatja a testtartás egészségét ülő helyzetben.